Garden-Beer&Barbecue

Egy kicsit megelégeltük már, hogy a faszerkezetű, betonmentes kerítéseink elég rövid idő alatt megadják magukat az agyagos, vizes talajban. A képen már egy ideiglenes megoldás látható, a kutya miatt.

A hétvégén ezért régi fűtésrendszer csőanyagból, és maradék sóderből és cementből elkészítettem egy kerítésvázat.

Ehhez 3 felé vágtam (60-70cm körüli darabok lettek) a bontott fűtéscsövet flexszel.

Majd következett a beton talicskás bekeverése, 4 lapát sóder, 2 lapát cement arányban:

Látható, hogy a sóder is már csak ilyen projektekre jó.

Annyi vizet adagoltam hozzá, hogy földneves állagú legyen. Végülis így néznek ki a kész kerítésoszlopok:

Még a régi festést, szigszalag maradványt le kell csiszolni róla.

Maradt ki még annyi sóderem, hogy egy kb 10cm magas deszkából készített zsalut készítve a kerítés alja ki legyen betonozva, arra meg menni fog még kb. 2 sor régi használt tégla díszítésnek. A felső rész meg deszkából lesz elkészítve.

Az alsó beton a miatt kell, hogy a magasított virágoskertből ne kerüljön állandó jelleggel föld a mellette lévő bejárati járdára. Önmagában a kistégla hosszú távra nem lenne jó, mert az állandó nedvesség tönkreteszi. A beton ebből a szempontból tartósabb, én pedig az időtálló dolgok híve vagyok inkább.

Különösen érdekes lehet ez az írás azoknak, akik mondjuk panelból költöznek kertes házba, és esetleg egy olyanba, amivel nagy földterület is jár.

De kezdjük szépen az elején!

Én világ életemben faluhelyen laktam, így három éve nem hipszter-filózófia szülte a kertes ház vásárlási fellángolásunkat párommal. A közös élet elindításához kellett. Az már mást tészta, hogy előtte csak hobby kaktuszgyűjteménnyel rendelkeztem, de mindig is érdekelt az új dolgok kipróbálása. A kinézett családi ház elég nagy, 2100 m2-es telken helyezkedett el, maga a ház és a hozzá tartozó gazdasági épületek kb. az egész telek 1/3 részén helyezkedtek el. A többi rész "szépen" fel volt szántva, az eltelt évek alatt hol ez, hol az volt benne.

1. ötlet: füvesítsd be az egészet!

Az átvétel után szinte az első lépésünk az volt, hogy csináljunk egy nagy gyepes, szaladgálós részt a majdani gyermekeink számára. Ugye az idilli kép. De akkor csináljuk okosan, legyen automata öntöző! 

Így esett, hogy a terület egy nagy része befüvesítésre került.

Mondanom sem kell, hogy a későbbi utána olvasások során jöttem rá, hogy a csodálatos gyep megalkotása sokkal nagyobb munkát igényel, mint pl. egy azonos méretű területen elhelyezkedő "tökéletes" gyümölcsös létrehozása. A megfelelő mennyiségű vízen kívül folyamatos tápanyag utánpótlás, fűnyírás megfelelő fűnyíróval (3 vágás után célszerű kést élezni). Mivel akkor nem hallottam még a vakondhálóról, ezért nekem folyamatosan takarítanom kell utánuk (megjegyzem azért elég költséges dolog ez a hálózás). Valamint nálam a keverék finomabb fűféléje az egyik kései vágás után magját elszórva el is tűnt a gyepből, így jelenleg egy kicsit durvább összhatást kelt.

2. ötlet: létesítsünk gyümölcsöst

Területméretnél fogva kiélhetem kísérletezési vágyaimat, így a terület hátsó részében kialakítottunk egy jelenleg majdnem 20 fából álló gyümölcsöst. És igen, csodálatos teremtmény a gyümölcsfa.

Metszed, permetezed, terem és ennyi (mondjuk egy kicsit azért túlzás :) )!  A fák nagyrészét egyetlen ősszel ültettük el, és megfogta az összes. Tavaly nyáron az egyik körtétől sajnos el kellett búcsúznunk, egy-két nap alatt teljesen elszáradt nagy hirtelen. Én a fák közét hagyományos módon befüvesítettem, ami ugyan nem lazítja a talajt, de legalább nem marad kopaszon a föld.

A permakultúra jegyében később elkezdtem a fák közé egyéb vegyes állományt telepíteni (pl. kökény, levendula). Az egyik sarokban két bokornyi csipkebogyó is helyet kapott.

 3. ötlet: klasszikus veteményes

Elfért még egy kis konyhai veteményes is, így azzal is van néhány éves tapasztalatom. Makói típusú földünk van, elég kötött, így a legjobban természetesen a vöröshagyma fejlődik. A répa és egyéb gyökér zöldségek elég nehézkesen nőnek, amelyik évben szépek voltak, akkor is egy nagyobb esőt követően rohadásnak indult az egész termés, mivel az agyagosságnak köszönhetően lassan szivárog el a víz. A sör jellegét a blognak a 2 éve fix helyre telepített komlók adják, a 4 db elültetettből sajnos csak 2 db maradt meg.

Eddig nem teljesen tudtam, hogy miként fogom szolgáltatni a sütési tartalmakat a blogon, de ez bő egy hete már végülis nyilvánvalóvá vált: elszegődtem egy hazai BBQ csapathoz tanoncnak. Az idei évben ez a csapat már több rendezvényt is bevállalt, és ennyien már kevesen voltak.

Nehéz lesz az eddigi mindennapi rutin mellett beáldozni a hétvégéket, de hát ez van. A szükség is nagy úr. Terveim szerint az insára igyekszek képeket felrakosgatni, persze azért lesz meló rendesen, úgyhogy a pihenőidőben igyekszem ezt megtenni. A jövő héten pedig beszálomoló posztot is igyekszek írni, hiszen számomra sem mindennapi, hogy kilépjek a hobby BBQ sütögetések világából.

Insta-link: gardenbeerbbq

A hétvégén a jó idő beálltával sikeresen túlestem a kertésznép által kötelezően megtartott lemosó permetezés szertartásán. Sajnos már a rügyek kipattantak (amit én használok, azt még jobb zárt állapotban használni először), de ilyen gyorsan váltakozó időjárási állapotok között ember legyen a talpán, aki megtalálja az optimális időpontot mindenre. Meg persze azért melózni is kell.

Szóval mit is használok én?

Alapnak régi, lereszelt házi szappant. A kép illusztráció, de hasonló állati eredű zsiradékból készült változat az alap nálam is. Előre el lehet készíteni, egy negyedet, vagy felet lereszelünk kevés vízbe, amit később hígítunk. 

És most jöjjön a másik fő összetevő:

Igen, lemosás terén a vegyszermentes pártot fogom, erősítsük csak fáinkat, rózsáinkat természetes úton. Úgy illő, hogy egy hét után azért ismételjük meg, de én év közben elszórtan szoktam használni. Mivel elfogyott a Biokal-om, ezért még a nálam készleten lévő bio anyagokat fogom felhasználni, de saját növnyi gyűjtésből az év vége felé szeretnék hasonló alapanyagú lemosót készíteni (még a fő alapanyag, a termálvíz is elérhető falumban). De persze csak kísérletezés szintjén. Az adagolása egyszerű, a dobozán fel van tűntve a szükséges mennyiség. Esetemben 10 liter vízhez kellett 9 dl-t használni (ha minden igaz).

Ez mind szép és jó, de támadt egy probléma, ami elég sok szerelést igényelt, ugyanis a bekevert anyag folyton eltömítette a permetező fúvókáját, valamint még magát a szerkezetet is belül.

Ez itt maga a permetező, már elég régi, de bevált darab:

Szerelés előtt persze ki kelett öntenem az anyagot. Hogy ne vesszen kárba, egy mezőgazdasági célra befogott húsos láda lett az áldozat. Általában virágföldet keverek benne. Közben a hűséges eb is figyelt.

Egy kis szerelést követően...

Az egyik probléma forrása meglett.

A szappan dugulás ugyan nem látszik, de kivéve a golyót, kijött, aminek ki kellett jönnie. Ez után úgy döntöttem, hogy átszűröm az anyagot egy rossz lepedőn (a gyári szűrője nem volt elég).

Még ez után sem lett tökéletes a szórófej, ami a szár végén van, de mivel egy rossz száron hasonló szórófej volt, ezért kicseréltem arra.

Igen, ez már szerinte is jó lesz!

Zárom soraimat somvirág képpel. Háttérben a szomszédok kertjei láthatóak.

Annyit megjegyeznék, hogy nem utasítom azért el a vegyszereket sem, amikor szükséges, akkor alkalmazom, de mértékkel!