Egy kicsit megelégeltük már, hogy a faszerkezetű, betonmentes kerítéseink elég rövid idő alatt megadják magukat az agyagos, vizes talajban. A képen már egy ideiglenes megoldás látható, a kutya miatt.
A hétvégén ezért régi fűtésrendszer csőanyagból, és maradék sóderből és cementből elkészítettem egy kerítésvázat.
Ehhez 3 felé vágtam (60-70cm körüli darabok lettek) a bontott fűtéscsövet flexszel.
Majd következett a beton talicskás bekeverése, 4 lapát sóder, 2 lapát cement arányban:
Látható, hogy a sóder is már csak ilyen projektekre jó.
Annyi vizet adagoltam hozzá, hogy földneves állagú legyen. Végülis így néznek ki a kész kerítésoszlopok:
Még a régi festést, szigszalag maradványt le kell csiszolni róla.
Maradt ki még annyi sóderem, hogy egy kb 10cm magas deszkából készített zsalut készítve a kerítés alja ki legyen betonozva, arra meg menni fog még kb. 2 sor régi használt tégla díszítésnek. A felső rész meg deszkából lesz elkészítve.
Az alsó beton a miatt kell, hogy a magasított virágoskertből ne kerüljön állandó jelleggel föld a mellette lévő bejárati járdára. Önmagában a kistégla hosszú távra nem lenne jó, mert az állandó nedvesség tönkreteszi. A beton ebből a szempontból tartósabb, én pedig az időtálló dolgok híve vagyok inkább.
Utolsó kommentek