Hosszú pihentetés után sörkóstolós bejegyzésekkel tértem vissza, azonban most megosztok egy élménybeszámolót a blogomon, melyeket majd természetesen követnek a barkács és sütögetős témák. Az elmúlt időszak különleges munkával telt a számomra, a szabadságaimat is arra használtam fel, hiszen mint ahogy írtam, sikerült belecsöppennem a street food iparba, a BBQ által. Két csapatnál is jártam, a másodikhoz az elsőnél elkövetett "előéletem" miatt sikerült felvételt nyerni. Élményileg minden lehetőséget élveztem, habár nem volt könnyű munka egyik sem.

Több hazai -elsősorban- street foodra kihegyezett rendezvényen vettem részt, valamint egy másik csapatnál a nagyobb zenei fesztiválon való BBQ-zásba is belekóstolhattam. A különböző kitelepülések alkalmával megismerhettem a "sortársakat" is, a többi food truck-ot és személyzetüket. Ez sok esetben jól jött, hiszen annak ellenére, hogy tényleg minőségi alapanyagokkal dolgozhattam, az első, amit minden szakács megun, az a saját "főztje". A méretes húsok, amiket lesütöttünk csak az első nap csalogatóak, de utána már egy kis változatosságra vágyik az ember.

A nagyobb "büfékocsis" rendezvényeket általában egy szervezői kör rendezi, rajtuk múlik, hogy ki milyen helyet kap a rendezvény területén belül. Sajnos előfordult, hogy a rossz elhelyezés miatt lett rossz a forgalmunk. A BBQ műfaja pedig itthon nagyon befektetés igényes, aminek megtérülését az is nehezíti, hogy a hosszú elkészülési idő miatt nehezen kiszámítható az, hogy mennyi áru fog elmenni. Ha többet sütünk, és nem megy el, akkor bukó, ha a másik nap az előző napból tanulva kevesebbet, és elfogy, pedig még vitték volna, akkor azért.

A "szendvicsesek" helyzete olyan szempontból jobb, hogy a készlettel sokkal egyszerűbb gazdálkodni. Rostlapon megsütik a szendóhoz valókat, összerakják, és kész. Természetesen maga a munkafolyamat ugyanolyan kimerítő, hiszen a különböző burgerek jóval ismertebbek itthon, mint a nehezebb BBQ kaják, ezért ezeket a truck-okat eleve többen is látogatják.

Na, de hogyan is zajlik egy rendezvényre menetel?

A BBQ miatt minden esetben a rendezvény előtti este már el kell vinni a felszerelést, és fel kell fűteni a szmókert, valamint a sütést is meg kell kezdeni még aznap, hogy másnapra legyen mit enni adni a népnek.


A legnagyobb méretű Pit BOX volt a mi instrumentünk, aminek mozgatása is már egy külön próbatétel volt. Mivel faszenes eszköz, ezért a több mázsa fával nem kellett vacakolni. A legtöbb faszén, amivel készültünk az talán 2 mázsa volt egy hétre (20 zsák), ha jól emlékszem. Jól terhelhető, a hőt nagyon jól tartja, szó se róla.

A sütési folyamat is gyakorlatilag két műszakra bontható, hiszen kell mindig valaki, aki éjjel is fűti a sütőt, és figyeli a húsok állapotát. És óránként felkelni a horgászágyból azért kellemes tud lenni egy idő után. A nappali sütés könnyebb volt, a kiszolgálás mellett a sütőt is könnyen lehetett figyelni.

Ha tetszett az írás első része, akkor kövesd a blogomat, valamint instán is rámnézhetsz! A második részben kitérek pár kedvenc food truck-omra is, akiknél szintén érdemes enni.